"“A gótok nagy része a felsőbbrendűség bűvöletében él. A világ romlottságának és megvetésének tudatához gyakran hozzájárulnak bizonyos okkult eszmék is. Túlvilági erőkbe, mindenféle szellemekbe vetett hit, azok megidézése és a woodoo általában a divatosak. A gótok emellett szeretik magukat kultúrlényeknek beállítani. Igaz, olvasottságuk általában E. A. Poe, H. P. Lovecraft, Anne Rice és a dark-fantasy irodalom nagyjaira szorítkozik. Tisztelettel vegyes félelemmel tekintenek a Necronomiconra, ez egy könyv, amelyet nagy nehezen beszereznek, de nem merik kinyitni. Olvasmányaik tanulságait sötét, (szivar)füstös kocsmák rejtett zugaiban beszélik meg. Szeretnek filozofikus mélységekbehatolni a jó és a gonosz küzdelméről, az exhumálásról, a halálról és az életről, amely persze merő szenvedés. Filozofikus felsőbbrendűségüket remekül össze tudják egyeztetni mindennapi tevékenységeikkel.
Például a suliba járással, Túró Rudi-evéssel vagy porszívózással. Mindezek tükrében elmondhatjuk, hogy egy elhivatott gót vámpír, kicsit látomásos őrült és vérfarkas is, de lehet, hogy csak a gimnázium első osztályában többször megbukott, és bánatában egy hihetetlenül kiterjedt szubkultúra tagja lett. “

(Knap Gábor és Csala Bertalan a gótokról, Magyar Hírlap, Ahogy Tetszik melléklet)